Ábel napjai

 

Szép napot kívánok!

 

Igen megint nem írtam egy darabig, de szerintem nincs értelme, nap mint nap írni főleg lényegtelen dolgokat, csak azért hogy legyen az oldalakon valami. Felesleges pazarolni a karaktereket és legfőképp kímélni kell kicsi finom ujjacskáimat……

 

Kaptam pár kritikát a helyesírásommal kapcsolatosan, főként az elütések és a veszők miatt. Utóbbit nem tudom miért utálom használni.. Na ezt látná olvasná valami tanár azonnal ráírna egy akkora egyest hogy még a  monitorra sem férne ki. Ígérem javítok valamit az írásaimon…..vagy nem…J

 

Nem ragozom tovább.

 

Tegnap azaz 2008. 07. 01-n ismét meglátogattuk orvosunkat a rendelőjében. Kedves feleségem és én is már tűkön ültük, hogy ismét láthassunk valami csodát. Szerencsére nem maradt el.

De volt egy vicces közjáték…..

A doki mondta, hogy most nem csinál ultrahangot, mert pénteken megy feleségem teljes kivizsgálásra hozzá a  kórházba így nem sok értelmét látja a vizsgálat, ezen részének.

Na de hitvesem nem is hagyta ezt annyiban….. Tágra nyílt ártatlan szemekkel nézett a dokira és egy helyben rugózott térdével, hogy ne  már ő látni szeretné, megjegyzem nem csak ő hanem én is igaz én nem tudok ilyen mutatványokat csinálni. A doki röhögött és mondta hogy akkor gyerünk az ágyra vizsgálat lesz….

Szóval megkezdődött a vizsgálat és az álam is leesett attól amit láttam. A kicsi már nem 2.5 cm hanem 5.7 cm és nagyon jól kivehető apró törékeny üvegszálra emlékeztető kezecskéje lábacskája és láttam csodás arcocskáját is. Szerintem tudta hogy kukkolunk és szinte olyat csinált mintha integetne nekünk „hahó ITT vagyok”. Igazán megható volt látni.

Feleségem örömében, hogy láthatja gyermekünket röhögni kezdett és az első kacajra a kicsi test rándult egyet mintha megijedt volna  a hangtól.. Sajnálom hogy nem rögzítettük ezt valahogy igaz felesleges mert ez beleégett agyamba, bármilyen kicsi is annak kapacitása…

 

Más igazán nem történt velünk ami érdemes lett volna leírnom. Ígérem mindenről beszámolok.

 

 

Kedves naplóm………

 

Hogy ez milyen hülyén hangzik. Először is hogy lehet egy napló kedves, szerintem igazán sehogy, mert nem hoz nekem kávét reggel az ágyba, nem takarít ki és még sorolhatnám hogy miért nem kedves egy napló.

Egy ilyen kis kitérő után, igyekszem bepótolni azt a jó pár napot amit kihagytam mostanában. Igaz, annak is megvolt az oka ami nem csak trehányságomból adódik.

 

Sokat agyaltam azon, mit is írhatnék még.

 

Az agyalásom következménye pedig az alábbi sorok lesznek.

 

Nem is olyan régen még azt gondoltam, hogy nem tudnak meglepni engem a gyermekholmi gyártó cégek, de hogy én mekkorát tévedtem.

Jártuk feleségemmel a boltokat –tudjátok az nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt én gondoltam- és nézegettük a kínálatot. Kissé megdöbbentem azon hogy mennyire sok marhaságot akarnak rásózni a  friss szülőkre.

Pár apróság, amit így most van kedvem és időm leírni.

A csúcs a zenélő bili, melynek lényege egy fotocellás rendszer a gyerek popsija alatt, ami úgy működik, hogy ha a sugarat valami megtöri( pisi, kaki) akkor abban a  szent pillanatban olyan öröm óda  szerű dallamot kezd játszani. Én igazán nem hiszem azt, hogy ez annyira hasznos holmi volna főleg nem ennyiért,

Voltunk még a baba expón ami valósággal kiakasztott, igaz lelkesen néztem én is a jobbnál jobb babakocsikat autós üléseket, főleg  biztonság és design szempontjából.

A babakocsik horrorisztikus áron voltak, némelyik vetekedett egy luxusautó árával is.

 

Nézegettem a  kocsikat-főleg olyan fiús kivitelben, ami vagány és aranyos egyben- és minden egyes standon valósággal letámadják az embert gyakran olyan eladók akiktől ha valami összetettebbet kérdez az ember akkor is csak a betanított sablont tudják mondani, vagy le sem sz..ják a kérdésed csak mondják a maguk kis monológját.   

Na szóval, miután a  kocsikat megtekintetem, tipikus pasi szemmel áttértünk a gyerek ruhákra és a kismama rucikra. Ez volt az  a pont ahol valósággal letaglóztak és nem csak engem hanem feleségem is.

Csak egy példa: Espirit  márkájú kismama nadrág potom 15.000. Ft. Szerintem ez már túlzás, nem értem miért hiszik azt a kereskedők hogy aki gyereket vár annak nincs  agya. Természetesen nem vettünk semmit.

 

Sokat tudok rizsázni tisztában vagyok vele de van egy még eddigieknél is kiakasztóbb dolog és az, az adat halászat mi igazán felháborító és gusztustalan.

A következő történt. Mára  bejáratnál kezünkbe nyomott egy hostes csaj egy nagy szatyrot amiben mindenféle  „hasznos” ajándék volt. Na itt aztán volt minden, kupon füzet, csoki, okos könyvecske, kismama lap. Eddig még nem is volt ezzel semmi bajom, csak akkor amikor  a kis hostes ártatlan tágra nyílt őzike szemeivel ránk néz és mosolyogva közli, hogy a csomagban lévő kuponokat kitöltve a szülés napján azonnal kaphatunk ajándék csomagot-valamilyen gyártótól a szuper termékeiről- és hogy feltétlen küldjük el az adatainkat a  gyártónak.

Én igazán tisztába vagyok az ilyen adat halászat csapdáival és valóban kiakasztónak tartom hogy a még meg sem született gyermekem adataira már a születése előtt vadásznak a multi cégek. Nem vagyok hajlandó adatainkat két pelenkáért és egy kis csali krémért eladni senkinek sem. Kiborító, hogy mennyien nem fogják fel azt hogy ezzel mennyire kiszolgáltatják magukat egy nyüves pelenkáért.

Egy szónak is száz a vége, közöltem, illetve kértem feleségem, hogy semmilyen bugyuta haszontalan filléres ajándékért ne adjon el minket.

Szerencsére ő pont így gondolta, mint én és ő sem akar belefulladni  a  postaládánkat kéretlenül küldött szóróanyagokba, levelekbe.  

Más így nem is igazán jut most eszembe és remélem ezzel a pár apró gondolattal másnak is segíthettem, abban hogy az adatit ne szolgáltassa ki ilyen áron, illetve semmilyen áron sem.

 

Zárom soraimat. Szép napot.

 

 

Jó reggelt mindenkinek.

Ismét eltelt egy nap és Én ismét itt vagyok.
Jelentős változások nem történtek, sem itt sem otthon. Túl sok mindent nem nagyon csináltam tegnap munka után csupán annyit, hogy kinéztünk az IKEA-ba.

Hát, be kell hogy valjam kissé csaalódtam... az üzletházban.
Szokásunk, hogy a  nézelődés, esetleges vásárlás során, megéhezünk, főlg Én és ilyenkor  mindig eszegetek a kajáldában valaamit.
Most is így tettünk... bá ne tettük volna így.

Én igazán nem tdom, hoiyg az áruház valakinek kiadja a  konyha üzemeltetését vagy sem, de a tegnap esti kaja valami csapni való volt..

Mint mindig rántott sajtot akartaam enni krumplipürével.... és ettem is bánatomra.
Ott kezdeném, hogy a  sajtra vagy 20 percet kellett várni, igaz nem azért mert sokáig tart kisütni hanem azért, mert egyszerűen megfeletkeztek rólunk...:-( másodszor a krumplipüré minden eddig elfogyasztott műkajámat űberelte. Az állaga a legelőkön tanyázó tehenek "kipuffogó gázának salak anyagára" emlékeztetett állagára-olyan híg volt- az íze pedig egy jól megrágott papír laphoz volt hasonló.
Ezt onnan tudom, hogy gyerekként mindig megettem a  büntetésül járó kis méretű fekete pontokat hazafelé-biztos ami biztos alapon- a buszmegállóban.

Egy szónak is száz a  vége hatalmas pofon volt ez számomra  gasztronómia istenétől valamint az áruház szinvonalától.

A kaja nem volt jó, de a hangulatom anaaál inkább. gondolhatjátok merre voltunk sok időt. A gyermek részleget töviről hegyére végig skubiztam lopva a jobbnál jobb és praktikusabbnál paraktikusabb ötletekért. Volt is jó néhány nagyon jó dolog. Igazán nem vagyok híve annak hogy a lakásbóla  St. Quentin börtön biztonsági szintjét elérjem -gyerekre tekintve-így kihaagytam aaz ilyen olyaan szuper záró kütyüket. engem sem csapott agyon az áram és nem húztam magamra forró lábast vaalaamint fiókot sem.
Egy valamit azonban feltétlen veszek. Ez nem más minta  hűtőszekrényt záró biztonsági reteszt ami jóa  nagy méretű rágcsálók-ember méretű nőnemű egyerek- kizárására, valaamint a gyerek illetéktelenül való behatolásánaak megakaadályozására.

Ez utóbbi sajtát, vagy inkább szüleim tapasztalatára építem-magamból indulok  és indulhatok csak ki- ugyanis amikor tudtam járni akkor a  hűtő kalóz módon bevettem és annak tartalmát felfedezve a hálóba-pelenkával felvértezve-kacsóimban tojást tartva egy jól irányzott erőteljes hajítással bevettem az ágyuknál lévő falvédőt.

Egy biztos ügyes voltam:-)

Most így más nem igazán jut eszembe de igyekszek azon, hogy minden olyan dolgot leírjam amit megtapasztalok vagy foglalkoztat.

Szép napot mindenkinek:-)

Hol és hogyan kezdjem azt még magam sem tudom isten igazából. Életem első és szerintem egyetlen internetes naplóját fogom most vezetni amíg bírom.

Régen nagyon régen úgy 8 éves koromban mindig elkezdtem  "naplót" írni, egy-egy édesanyámtól kapott kicsike könyv alakú valamibe. Igaz sosem jutottam tovább az első két oldalon, napon.

Ez talán érthető is hiszen aki ismer engem az tudja, hogy abban a korban nem sok ambíciót éreztem íráshoz, nem is igazán ment nekem. talán most kicsit több sikerrel fogok járni.

Igazából, az vitt most rá arra, hogy Én a költői vénával kevésbé megáldott férfiúként írjon, mert hamarosan (kb. 6 hónap múlva) apai örömöknek boldog tulajdonosa leszek.

Írásommal csupán az érdeklődő, netovább hasonló cipőben járó társaimmal szeretném megosztani minden tapasztalatomat és érzésemet, gondolatomat. Talán valakinek segíthetek is pár olykor-olykor ostobának és kételyekkel teli írásommal.

Szóval ennyi rizsa után neki is fogok annak, hogy gépre vigyem történetem.

Feleségemet egy viharos szilveszteri estén ismertem meg 2000- ben. Nem kellett sok idő ahhoz hogy összeköltözzünk, igaz ekkor még Ő  főiskolára jár Én pedig dolgoztam. pénzünk nem volt sok de igazán boldogok voltunk, és vagyunk a mai napig. pénzügyi helyzetünk változott azóta valamelyest, igaz néha visszanyúlunk a kiindulási állapotokhoz, de könyörgök kivel ne  történt volna ilyen:-)

Tehát  már több mint 8 éve vagyunk egymás mellett, jóban rosszban, mint az a  bugyuta sorozat címe is adja, igaz negyed annyi vita vagy ármánykodás nélkül.

Én nagyon szeretem Őt és szerintem Ő is szeret engem:-)

Oké, oké nem nyálaskodok, nem vagyok az, az érzelgős típus.

Bele is kezdek. Történt velünk, hogy 2007. decemberében az orvosnál jártunk és több mint egy évnyi próbálkozásunk után a doki, akinek valóban nagyon sokat köszönhettünk közölte hogy már hármasban vagyunk. Határtalan öröm és boldogság fogott el engem. Bevallom elég rendesen elérzékenyültem, hiszen valóban régóta szerettük volna ha összejön.

Sajnos nem úgy alakultak a  dolgok ahogy mi terveztük.

Január első hetében rohanhattam a feleségemmel este 10 kora  kórházba, mert erősen begörcsölt…. Innen ha nem baj nem folytatnám azt hogy mi is történt. A mai napig kiráz a hideg ha arra a borzalmas estére gondolok. Próbáltam erősnek mutatni magam annak ellenére, hogy éreztem bennem is eltört azon az estén valami.

Hosszú hetek hónapok teltek el azóta és lelkiekben megerősödve ismét vállaltuk a próbálkozás kudarcát.
 
Szerencsésnek mondhatom magam és kedves feleségemet, aki egy rendkívüli asszonyka, hogy 11. hete a dokinál az ultrahang vizsgálaton, ami személy szerint engem mindig egy Nulladik Típusú találkozásra emlékeztetett, közölte  Knerczer Doki , hogy van egy nagyon jó híre és gratulál nekünk, úgy mondta, hogy”Ügyesek voltak”J .

Nem tudom leírni és szavakba foglalni azt amit akkor éreztem.
 
Azóta szerencsére minden rendben is van és láttam már kis kezét lábát és fejecskéjét isJ

Gyakran megnézem a kinyomtatott ultrahangos fotót és minden egyes alkalommal átjár valami megfoghatatlan érzés.
 
Feleségemnek igaz nehezen vagy egyáltalán nem mutatom ki, jellememből adódóan hogy mit is érzek, igaz szerintem Ő nagyon jól tudja hogy mennyire boldog vagyok.

 Jaj tényleg majdnem le sem írtam, igen vicces sztori.

Amikor megtudtam az első alkalomnál, hogy hárman vagyunk, azonnal a netre cuppantam és kocsit keresetem valami nagyobbat, mert ugye egy C3-as kicsi szerintem , és két hét leforgása alatt már le is cseréltem egy C5-re. Ez pont olyan volt mint utána megjelenő Renault Clio Grand Tour reklámban a pasik aki a garázst festi az ultrahang kép után.

Még direkt sem lehetett volna ilyen gegget csinálni mint amit én csináltam.   

 

Most zárom aztán még írokJ