Szép napot kívánok!
Igen megint nem írtam egy darabig, de szerintem nincs értelme, nap mint nap írni főleg lényegtelen dolgokat, csak azért hogy legyen az oldalakon valami. Felesleges pazarolni a karaktereket és legfőképp kímélni kell kicsi finom ujjacskáimat……
Kaptam pár kritikát a helyesírásommal kapcsolatosan, főként az elütések és a veszők miatt. Utóbbit nem tudom miért utálom használni.. Na ezt látná olvasná valami tanár azonnal ráírna egy akkora egyest hogy még a monitorra sem férne ki. Ígérem javítok valamit az írásaimon…..vagy nem…J
Nem ragozom tovább.
Tegnap azaz 2008. 07. 01-n ismét meglátogattuk orvosunkat a rendelőjében. Kedves feleségem és én is már tűkön ültük, hogy ismét láthassunk valami csodát. Szerencsére nem maradt el.
De volt egy vicces közjáték…..
A doki mondta, hogy most nem csinál ultrahangot, mert pénteken megy feleségem teljes kivizsgálásra hozzá a kórházba így nem sok értelmét látja a vizsgálat, ezen részének.
Na de hitvesem nem is hagyta ezt annyiban….. Tágra nyílt ártatlan szemekkel nézett a dokira és egy helyben rugózott térdével, hogy ne már ő látni szeretné, megjegyzem nem csak ő hanem én is igaz én nem tudok ilyen mutatványokat csinálni. A doki röhögött és mondta hogy akkor gyerünk az ágyra vizsgálat lesz….
Szóval megkezdődött a vizsgálat és az álam is leesett attól amit láttam. A kicsi már nem
Feleségem örömében, hogy láthatja gyermekünket röhögni kezdett és az első kacajra a kicsi test rándult egyet mintha megijedt volna a hangtól.. Sajnálom hogy nem rögzítettük ezt valahogy igaz felesleges mert ez beleégett agyamba, bármilyen kicsi is annak kapacitása…
Más igazán nem történt velünk ami érdemes lett volna leírnom. Ígérem mindenről beszámolok.
